Gräberfeldsteile von Oradea-Salcagheţărie aus dem 5. und 10.–11. Jahrhundert\ud

摘要

Die Fundstelle Gheţărie („Jégverem“) liegt an der äußersten Grenze der Terrasse des Flusses Crişul Repede, bei Stadt Oradea. Heute ist die gesamte Fundstelle teilweise von den Häusern der Straßen Vavilov und Meiului bzw. von einer sich seit Jahren im Bau befindlichen orthodoxen Kirche überbaut. Im 20. Jahrhundert wurden hier von Fr. Ardos und N. Chidioşan mehrere völkerwanderungszeitliche und mittelalterliche Gräber gefunden. Das typologische Netz der Beigaben der völkerwanderungszeitlichen Gräber gestattet ihre Einordnung in die zweite Hälfte des 5. Jahrhunderts. Die 32 Gräber aus den 10.–11. Jahrhunderten repräsentieren nur einen kleinen Teil eines Gräberfeldes, doch scheinen sie die chronologische Richtung des Bestattungablaufs zu spiegeln. Die Beigaben können in zwei chronologische Gruppen eingereiht werden. Die erste chronologische Gruppe stellt die zweite Hälfte des 10. und die erste Hälfte des 11. Jahrhunderts dar; die zweite Gruppe repräsentiert die verschiedenen Abschnitte des 11. Jahrhunderts.\ud | \ud A Szálka terasz („Jégverem”) a Sebes-Körös bal partján található, a folyóvölgy középső és alsó teraszsorának utolsó szakasza. Amai Nagyvárad déli részén, a Pece pataknál kezdődik, és nyugatról Vizesgyán falu déli határrészén végződik. 1930–1936-ban Ardos Frigyes a Jégverem dombjának felső részén, a mai Vavilov utca házai mögötti telkek területén sírokat tárt fel. 1960-ban Nicolae Chidioşan ugyanitt két kutatási szelvényben (A és E szelvények) kilenc további sírt talált. Akét sírcsoport temetőn belüli elhelyezkedése nem ismert. Lakatos Attila szerint N. Chidioşan a Vavilov utca 12–14. számú házaival szemben ásott, nagyjából annak a területnek az északi szélén, ahol ma a Nufărul sugárúti ortodox templom épül.A Jégverem felső pontján két szakaszban előkerült temetőrészt nagyjából 30 méter választotta el egymástól. Egyértelműnek látszik, hogy a temető jelentős része elpusztult, emellett a temető egyik szélét sem azonosították. A N. Chidioşan által feltárt temetőrész összegző térképe alapján a sírok sorokban helyezkedtek el, és legalább két sírsort alkottak.Anépvándorlás kori sírok számát megbecsülni sem lehet. Nem állapítható meg, hogy a feltárt három sír egy temetőhöz vagy egy kisebb sírcsoporthoz tartozott-e. A sírokból előkerült tárgyak tipokronológiai kapcsolatai az 5. század második felére utalnak. Atemetkezési szokások és a viselet elemei alapján a három sír az írott forrásokból ismert Tisza menti és erdélyi gepidákhoz köthető.A 32 feltárt 10–11. századi sír csak kis része a jóval nagyobb, 10–11. században használt temetőnek. A leletanyag a temető teljes használati idejét lefedi. A 10. századi temetkezések közé tartozik három nyílcsúcsos-tegezes sír (9,67%). Hiányoznak az egyéb típusú fegyverek, hasonlóképpen a lócsontos, illetve a jelképes lovas temetkezések is.Az Ardos Frigyes által feltárt sírok leletanyaga legalább két időrendi csoportra osztható. Az első csoport a 10. század második felére/végére, a 11. század elejére, a második csoport a 11. század különböző időszakaira keltezhető. Továbbra is kérdés, hogy a 10. századi temetőt tovább használták-e a 11. század folyamán, illetve hogy a 10–11. századi közösség eltemetett tagjai genetikai kapcsolatban álltak-e a 11. századi sírokban nyugvó személyekkel.\ud